Get Adobe Flash player

Új szolgáltatás!!!!

Esemény naptár

 ◄◄  ◄  ►►  ► 
június 2018
H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

Oldalainkat 32 vendég és 0 tag böngészi

Legújabb tagok

  • Artnaty
  • szaboka79
  • kissgeza80
  • lindzi75
  • Andi1
  • b1us

Vannak napok, amikor minden oly' tökéletesen működik: a dolgok jól mennek, siker sikert követ, mindenkivel barátian szót értesz, boldog vagy és örömteli, szeretet vesz körül - mintha az egész Univerzum téged támogatna. Máskor pedig a baj csőstül jön, váratlanul kellemetlen események történnek, sorozatban kudarcok, veszteségek érnek, nem ért meg senki, sőt barátságtalanul viszonyulnak hozzád - mintha az egész Univerzum összeesküdne ellened.

A bennünk levő kis "én" imádja, ha teljes kontrollt gyakorolhat az élet minden területére, ha pontosan az történik, amit elvár. Amikor az élet támogatja az elképzeléseidet, vágyaidat, akkor elégedett vagy - az Élet urának érzed magad. De ha a történések nem igazodnak az elvárásaidhoz, akkor úgy érzed, hogy még több ellenőrzést kell gyakorolnod, erősebbnek kell lenned, kitartóbbnak, ellent kell állnod annak, ami történik. S amikor ellenállsz annak, ami éppen történik, akkor hadat üzensz önmagadnak és az egész életnek. Görcsösen ragaszkodsz az elképzeléseidhez, erőlködsz, hogy minden a vágyaid szerint valósuljon meg - de minél nagyobb erőfeszítést teszel, minél inkább megerőszakolod az élet természetes folyamatát, annál boldogtalanabbá és sikertelenebbé válsz.


"A létben senki sem felsőbbrendű, és senki sem alsóbbrendű. A fűszál és a csillag tökéletesen egyenlők...
De az ember magasabb rendű akar lenni másoknál, meg akarja hódítani a természetet, ezért folyton harcolnia kell. Minden e miatt a küzdelem miatt olyan bonyolult. Az ártatlan ember az, aki lemondott a küzdelemről; aki többé nem akar felsőbbrendű lenni; aki már nem akarja megmutatni, bebizonyítani, hogy ő nem akárki; aki olyan lett, mint egy rózsaszál, vagy mint egy lótuszlevélen ülő harmatcsepp; aki a végtelen részévé vált; aki eggyé olvadt, eggyé vált az óceánnal, és most már maga is csak egy hullám; akinek fogalma sincs arról, hogy mi az az "én". Az "én" eltűnése az ártatlanság." (Osho)


A természetben minden a legkisebb erőfeszítés elvét követi. A madarak lágyan röpülnek s ha megéhesednek, leszállnak egy bokorra és bogyókat csipegetnek. Nem aggódnak, nem törekednek, nem akarnak. A fű sem erőlködik, nő magától s a rózsa is egy kis magból gyönyörű, illatos létformává lényegül át. A dühöngő viharban lágyan hajlongó fűszál meghajlik, de nem törik, miközben a vén, merev törzsű fák ellenállnak és eltörnek.

Figyelj meg egy erdei patakocskát! A friss, kristálytiszta víz vidáman csörgedez lefelé a hegyoldalon, s ha útjában egy nagyobb kő vagy szikla áll, akkor kikerüli és lágyan csobogva folytatja tovább az útját. Nem áll ellen, nem rugdossa a követ, nem próbálja erőszakkal darabokra törni, hanem lágyan kikerüli és folytatja tovább az útját - miközben simogatva érinti a követ s a víz hosszú ideig tartó simogatása alatt a kő elmállik: a lágy víz győz, miközben a kemény kő ellenáll.. és elkopik. Az élettel való lágy, könnyed áramlás boldoggá, örömtelivé tesz, megsokszorozza erőnket, miközben az élettel való szembeállás, "keménykedés" fölemészti minden életenergiánkat.

Minden pillanatban előttünk áll a választás szabadsága: együtt úszunk az élet áramlatával, könnyedén, lebegve, vagy pediglen szembeúszunk az árral, erőlködünk és szenvedünk. A választás, a döntés a miénk. Lao Ce, a Tao Te King bölcse ezt mondta: "A tao útja a folyóvíz útja." Tanulj meg úszni az élet áramlatával, hadd, hogy sodorjon és ne ússz szembe az áramlattal. Légy olyan, mint a víz: a víz a Te tanítómestered.

Ne kontrolláld az életet, mert lehetetlen azt tenni. A Földön 7 milliárd egyedi ember akarja megvalósítani a saját álmát, világát - de 7 milliárd egymásnak ellentmondó valóság nem jöhet létre. A legtöbben nem azt tesszük, amit szívünk szerint tennénk, hanem sodródunk a vágyaink és elvárásaink zavaros örvényében: minél rövidebb úton érvényesülni akarunk, törtetünk, buldózerként nekirontunk az előttünk tornyosuló akadályoknak. Az élet valójában kígyózó: néha olyan dolgok történnek, amelyek látszólag összhangban vannak a törekvéseiddel, máskor pedig olyanok, amelyek látszólag gátolnak. Azonban ezek a látszólagos nehézségek, úttorlaszok, felmerülő problémák értékes tanítók, segítők. Valahányszor az élet nem támogatja az elképzeléseidet és problémákat, akadályokat gördít eléd, úgy a felszínen túl észreveheted, hogy a terveid, elképzeléseid nincsenek összhangban az Egész-szel, a minden-séggel, az élettel, csupán a mohó és önző egó akaratoskodásai. Valamit "jó"-nak címkézünk, s az ettől eltérőt pedig "rossz"-nak nevezzük ki, és görcsösen ragaszkodunk az általunk "jó"-nak vélt megvalósításához. Holott jobbára mindig kiderül: ami ma jónak tűnik, az holnap rossz színezetet kap, s amit ma balszerencsének nevezünk, az a későbbiekben (amikor a pontok összekötődnek, értelmet kapnak) szerencsének minősül.
Egyszer a mester fia kapott egy lovat, amire a mester barátja ezt mondta: "- Milyen nagyszerű hogy a fiad kapott egy lovat!" A zen mester így válaszolt: "-Csakugyan?"
Nem sokkal később a fiú leesett a lóról és eltört a lába. A mester barátja így sajnálkozott: "-Milyen szörnyű, hogy eltört a fiad lába!", mire a mester megint így szólt: "-Csakugyan?"
Aztán háború tört ki és a mester fiát a sérülése miatt nem sorozták be. A barát így lelkendezett: "-Minő szerencse, hogy nem kellett harcba vonulnia a sérülése miatt!". A mester ekkor is így szólt: "-Csakugyan?"

A hegyi patak nem a legrövidebb utat járja, hanem kígyózik: ha akadály nélkül haladhat, akkor az egyenes utat követi, de ha akadály tornyosul előtte, akkor nem erőlködik, hogy elpusztítsa az akadályt, hanem lágyan kikerüli.
A legtöbben nem azt teszik, amit igazán élvezettel, örömmel tennének, hanem azt, amivel elképzeléseik szerint "érvényesülhetnek". Nem ők teremtik meg a "lehetőséget", hanem elvárják, hogy a "lehetőség teremtse meg őket". Olyan munkákat vállalnak, amelyekben nem lelik örömüket, csupán az anyagi elvárásaik lebegnek lelki szemeik előtt: unatkozva, szinte robotként teszik, amit tesznek s így hamar belefásulnak, kiégnek.

Hogy értelme legyen a tetteidnek, az életednek, meg kell találnod azt, amit örömmel, sőt lelkesedéssel teszel: ami több, mint hobbi számodra. Ha megtalálod, akkor egyúttal felismered az életcélodat, a küldetésedet. Küldetésed egy kristálytiszta vízióként kristályosodik ki a tudatod terében, s ekkor nem kell tudd, hogy "hogyan" és "miként" valósítod meg azt, hanem bőségesen elegendő, hogy a "könnyebbik" utat választod: hogy maradéktalanul rábízod magad az élet áramlatára. Egyszerűen csak beleengeded magad az életbe, a flow-ba, ahol minden könnyedén, erőlködéstől mentesen áramlik. Mivel nem erőlködsz, így éberen fölismered az előtted megjelenő lehetőségeket, amelyek közelebb visznek a víziód megvalósulásához. Ha akadály tornyosul előtted, akkor felismered az akadály természetét, ami egyúttal rámutat a tévedéseidre, az egó elképzeléseinek hamisságára is. Nem állsz ellen az akadálynak, lágyan kikerülöd: megtalálod azt az utat, amely továbbvisz.. amely hagyja, hogy továbbáramolj.

Minden pillanatban légy olyan, mint a víz! Légy éber, áramolj az élet áramlatában és évezd az utazást!


  Gondolatok;

Sokáig nem tudtad, hogy mi az a „ valami hiányzik itt legbelül” érzés a lelkedben . Akkor elkezdtél küzdeni, célokat állítani és harcolni, amíg el nem érted. De amikor az áhított célt eléred, nem érzed azt az örömet, amit kerestél...Mindig van egy „De” vagy „Csak” érzés benned, az örömöd hiányos az űr ott lappang a szívedben. Az utadon sokszor elesel és szépen megtanulsz felállni, tovább menni! Közben pedig észre sem veszed, hogy mennyit tanultál, változtál, jó esetben nem követed el a hibákat, amik elbuktattak. Tisztulnak a gondolataid, már nem csak az áldozatot látod magadban, hanem megszületik szépen a Tudatos Ember benned. A szemed kezd LÁTNI, a füled pedig HALLANI!

Hallani a belsőd a tiszta Éned hangját és rá jössz, hogy az a hiány érzés, amit eddig éreztél az mind az Ő hívó hangja volt, hisz mindenre figyeltél, csak magadra nem! Felvillan a lényedben az a kis szikra, amit Isteni Fénynek hívunk és szépen Felnősz! Átértékelsz mindent! Egyre kevesebb szükség lesz a „szemüvegre”, amit magadnak tettél fel...már látni akarsz és megtalálni Önmagadat. Hosszú utat tettél meg drága gyermek, de ez volt a választásod, ezért születtél ide, hogy segítsd az ébredezőket, tisztán, őszintén, nem feledve, hogy mindenki „indult” valahonnan.

Tudod, akor történik az áttörés, amikor elengeded az elvárásokat, mindet! Amikor azt mondod:

„ itt állok előtted csupaszon és némán”.., s hogy ki előtt? Hát Önmagad előtt! Miért csupaszon? Mert már levetetted a kis éned, és miért némán? Mert már kész vagy elfogadni az Éned irányítását, mersz bízni és akkor megnyílnak az Univerzum csatornái, lehetőségekkel, Reménnyel!

Te pedig megnyersz egy csatát, saját magad legyőzöd! Na ez a kegyelem állapota! Az alap!

Erre kezdhetsz építkezni, felépíteni a Bölcs Embert, az életedet, kezedbe veheted a sorsod irányítását! Nem baj, ha mindent előről kell kezdened! A múlt tapasztalatai beleégtek a lényedbe, már tudatosan figyelsz magadra!

Áldás; Z.


scroll back to top