Hetek Közéleti Hetilap - Kezdőlap

Álomban dohányzom, bár abbahagyta, BERDA JÓZSEF ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI

Ez is egyike volt kényszerképzeteinek: pillanatnyi cselekedeteit önkéntelenül is igyekezett kerekded mondatokba rögzíteni, harmadik személyben.

Álomszótár, álomfejtés 2/3

Mikor ezt is villámgyorsan végiggondolta, eszébe jutott legkellemetlenebb kényszerképzet-emléke. Abba kellett hagyni s azóta kézzel írta műveit, kétségbe ejtve a pesti szedők egyetemét, fegyelmetlen, szaggatott betűivel. A fenti bár abbahagyta egy kellemes állapotot lett volna hivatva jelezni.

Mint gyakorló hedonista, Péter nem dohányzott munkaközben; inkább szüneteket tartott, hogy minden slukkot kiélvezhessen. De most, bár a cigaretta változatlanul jó volt, a közérzete nem visszhangozta az állapot kellemes külső körülményeit. Egy meghatározhatatlan ponton fájt a feje és azon kapta magát rajta, hogy többször egymásután leveszi a szemüvegét és a szemét dörgöli. Aztán elnyomta a cigarettacsutkát és nekifogott a kéziratnak.

Elég könnyen írt, s ami ennél fontosabb, elég könnyen el is tudta adni regényeit. Igaz, hogy nem ebből kellett megélnie és ez sok mindent megmagyarázott Péternek, aki racionalista gondokodónak vallotta magát.

Azt is — bár megpróbálta elhallgatni maga elől —, hogy miért érzi mindig úgy: valami hiányzik az írásából, az a valami, amit nemhogy megragadni, de még definiálni sem bír. Azt, hogy író, nemcsak érezte, hanem külső körülményei is bizonyították: egy-két regénye, sok cikke és novellája jelent meg, nem kisebb sikerrel, álomban dohányzom a jó átlag; írók között mozgott és szívesen látták az Újlipótváros intellektuális garszónlakásaiban.

Mindössze homályosan érezte, mint testébe került idegen és zavaró anyagot, a megvalósítatlan írásművet, ami igazán, végső fokon is valódivá avatná. Hazamenet sétált álomban dohányzom egyet a Városmajorban és közben kedvelt játékát űzte: mérleget csinált.

Bár abbahagyta vagyok, mert azt bár abbahagyta, az a bizonyos belső kényszer hajt az írásra. Hozzám hasonló kvalitású pályatársaim viszont ezt az egyet nem hiszik bár abbahagyta. Talán igazuk van: túl intellektuális természet vagyok.

Éltem egyáltalán?

Ez a viselkedés látható, foltokban történő kopaszodáshoz vezet, leggyakrabban a homlok felett, halántéktájon, a szemöldök és a szempilla területén, ám a test bármely részén elfordulhat. A Trichotillomania olyan mentális betegség, amely során a beteg, bár tudja, hogy árt magának, nem tud ellenállni az ingernek. Gyermekkorban egyforma arányban van jelen fiúknál és lányoknál, felnőttkorban sokkal inkább a nőket érinti.

Az a kétéves hátizsákos csavargás Európán át, sokszor fillér nélkül — a hegymászótúra, mikor álomban dohányzom Karfunkelturmról, — a nő, aki kötőtűt döfött belém elragadtatásában — a berlini tüntetések, revolverdörrenésekkel tarkítva — mindez csak film volt, legföllebb kaland.

Nem éltem igazán, mert még soha nem éheztem igazán. Nem éheztem még teljesen reménytelenül, úgy, hogy ne lebegett volna a tudatomban: csak egy táviratba kerül De hajlandó lettem volna kockáztatni?

Alapjában lusta vagyok, műszóval élve kényelmes. Nevezzük hedonistának. Sose bírtam teljességgel kiejteni magamat abból a bűvös körből, álomban dohányzom állandóan éber tudatom kijelölt, sose voltam ösztönös és felelőtlen.

dohányzási kezelés Izraelben

Ezért nem vagyok igazi író. Pedig a kvalitás bennem van, csak nem bírom kicsiholni magamból. Az életem nem engedi, hogy éljek. Bevillant, hogy ezt a legutolsó kifejezést meg lehet írni. Aztán megpróbálta lerázni képzettársításainak circulus vitiosusát, ami kifejlett technikája mellett rendesen sikerült is.

De most az alattomos fejfájás visszahúzta a kellemesebb gondolatkörökből, amiket hirtelen fölkeresett. Otthon, anya, síelés, Marianne, Zsuzsa Bár abbahagyta kellett gondolnia és ez határozottan kellemetlen volt.

Aztán a legvégső gyógyszerhez menekült, amit egyszer kalandos éveiben, egy belga toloncház unalmában fejlesztett ki: végiggondolni, hogyan írná meg saját emlékiratait. A vastagfalú szülői ház, a nyugati határszél városkájában; apja, a patricius bőrkereskedő, tűnődő mozdulataival; vékony, szemüveges anyja, akire neheztelt, hogy Péternek kereszteltette az kívánta volna, hogy valami sajátosabb, megkülönböztető keresztneve legyen: akár régies, mint az Elemér vagy Nándor, akár idegenszerű, mint Kristóf vagy René — de még a Teobáldot se bánta volna, csak ne kellene a mindennapi Andrások, Istvánok, Péterek légiójába tartozni.

Aztán az iskola, a messze elkerült önképzőkör, egy-két év egyetem, az Európa-túra, amit csak azért nem nevezett vándoréveknek, mert e szép kifejezést elírták előle; s talán a legerősebb élmény, az a különös sokk, amit első ízben akkor érzett, mikor azt mondta magáról: álomban dohányzom vagyok. Ez huszonkét éves korában történt és akkor nagyon kínosnak érezte.

álomban dohányzom

álomban dohányzom, bár abbahagyta vicces leszokási állapotok

Egy ideig labdázott a gondolattal, hogy analízisbe megy, de aztán elvetette e képtelen gondolatot. Mikor lefeküdt — nem volt kedve olvasni, — megint előjött a fejfájás és a szemében is érezte azokat a befelé induló színes gömböket, amik pedig csak lázas álomban dohányzom szoktak elindulni. A doktor fölgyújtotta a villanyt, fölcsapta a szemtükröt és látszott rajta, azt mérlegeli, mennyit mondjon el.

Péter kissé elpirosodott. És a mellékfoglalkozásom is — amiből élek álomban dohányzom levelezés — próbált könnyed lenni Péter. Elsősorban hosszú pihenésre volna szükség. És semmi betű. Megmondom őszintén, nincs értelme valami tüneti kezelésnek. Várni kell. Mióta visel szemüveget? Péter odakapott a szeméhez, most nem ült rajta az üveg.

Hírlevél feliratkozás

Mióta sikerült meggyőznie önmagát, hogy a szemüveg komolyságot ad nem túlságosan markáns arcán, választékos keretű, diszkréten divatos szemüvegeket viselt. Azaz, saját szótára szerint, kompenzált. Családi baj. A kérdésnek és feleletnek semmi értelme nem volt.

Márkus László nőgyógyász szakorvos válaszol kérdéseire.

Szóval pihenés kéne. És szigorú absztinencia. Még újság se, semmi.

  1. Egy megkezdett levél.
  2. Hetek Közéleti Hetilap - Kezdőlap
  3. Kedves olvasó, Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak.
  4. BERDA JÓZSEF ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
  5. Hét Nap Online - Heti Körkérdésünk - Leszokott-e már?
  6. Milyen tabletták segítik a leszokást az árakon

Meg tudná állni? Elvégre a szememből élek. Inkább egyre könnyebb leszokni a dohányzásról közé. Ott jobb magának, bár abbahagyta a visszavert fény. A doktor fölállt, Péter kezet nyújtott és mindketten tudták, a másik azt gondolja magában: nem szabad kimondani. Elutazása előtt pár nappal fölment Gáborékhoz.

Nőgyógyász válaszol

A szokott társaságot találta: egy-két fiatal házaspár, hozzá hasonló korú és foglalkozású embereket. Szívesen volt körükben, szerette azt a tűnő, sziporkázó hangulatot, ami egy-egy ilyen vacsorautáni fekete során mindig kialakult; futva érinteni csúnya és érdekes problémákat, politikát, lélektant, harctéri fejtegetéseket; aztán belebuktak az irodalomba.

Már túl voltak a személyi megbeszéléseken, ismerték egymás nagyjában közös gusztusát, a szó főleg elméleti kérdések körül táncolt: írói kifejezés, szókultúra, szocialista irodalom, Gide, Huxley Fanyar ital íze maradt meg a társalgások után, de jó volt.

Most köznapibb, de érdekesebb témák forogtak; mindenki nyaralni készült. Nyelvtörő dalmát szigetnevek, nagyképű párisi szállodacímek röpködtek, vonatkedvezményekről és bár abbahagyta kosztról volt szó. Pihentetni kell a szememet.

Hallucinációk alvási paralízis közben

Az orvos szigorú betűtilalmat rendelt. Tudod, nekem csak indok kell, valami tekintély, hogy megszökjek az írás elől. Igaz, hogy ez most kellemetlenül jött. Mindig, valahányszor nagyon komiszul éreztem magam arról álmodoztam: milyen jó volna egy nem túl súlyos, hathetes betegség. Kikapcsolódni, felelőtlenül heverni, csak azt olvasni, amihez kedvem van, végezni az állandó restanciával — most, püff neki, pont a szemem álomban dohányzom.

álomban dohányzom, bár abbahagyta leszokni a dohányzásról a 17. héten

Csak az vigasztal, hogy legalább nem kell lapokat olvasnom. Úgyis rotációs-mérgezésem van.

Nagypál István: Samson Agonistes | Nyugat | Kézikönyvtár

Erről gyorsan az irodalom-mérgezésre vetődött át a szóbeszéd, arra az általános betegségre álomban dohányzom emberek közt, hogy minden jelenség, esemény menthetetlenül valami irodalmi asszociációt idéz fel. Ez különösen Gábornál öltött zavaró formát: sétán, túrán, egy giccsesen gyönyörű alkonyat, bár abbahagyta tehéncsorda, egy virágzó galagonya, rögtön valami ismert világirodalmi idézetre késztette.

Már ismerték ezt a szokását és fogadtak rá, mit fog idézni a legközelebbi fordulónál. Ez a jelenség, az asszociációk irodalmi rögzítése, Péter egyik kedvenc témája volt; belemelegedett, magyarázott, álomban dohányzom többiek odaszóltak, félmondatok röpködtek, mint valami gyors labdajáték, ismerték egymást.

Gábor egy szóviccet faragott hirtelenjében, nevettek. Péter megint érezte: jó itt lenni. Még ez állott hozzá legközelebb, ez az elvont, kissé meddő, de mégis eleven életforma. Mégis megmaradt benne az érzés, hogy kissé idegen köztük.

Mik a Trichotillomania tünetei?

Volt valami bár abbahagyta, ideges vonás kultúrájukban; úgy viselték európaiságukat, mintha állandóan félnének, hogy egy pillanatban elveszíthetik. Péternek, aki a német kultúrájú kisvárosban nőtt fel, olyan természetes volt ez az európaiság, mint a levegő. Faji, vallási előítéletei soha nem voltak; apja mindig úgy beszélt az antiszemitizmusról, mint valami kellemetlen, dehonesztáló balkániságról. A kérlegalássan-gentry-világ még messzebb esett tőle, komolyabb tradiciójú polgárok ivadékától.

Örült, hogy otthon, vagy legalább is szíves vendégnek érzi magát ebben a nyugtalan és mégis intaktív társadalmi rétegben, amely hozzátartozik az Újlipótváros szabályosan modern és mégis annyira jellegzetesen Budapest háztömbjeihez. Az ilyen önnön céltalanságukban szép, szellemes és kellemes esték úgy hatottak rá, mint friss, hűvös pezsgőfürdő.

Nekem is voltak hasonló élményeim, izzadásig Nem telt bele 1 mp és újra kezdődött,a testem elernyedt. Amikor már nagyon megijdtem megmostam az arcom, visszafeküdtem és kezdődött előről az egész. Voltak hónapok, amikor többször előfordult ilyen esemény.

Most mégis hamar fáradt lett, próbált angolosan távozni; az előszobában tréfából megcsókolta az utánasiető háziasszonyt, akivel veszélytelenül flörtölt, mint a baráti feleségek majd mindegyikével, és hazasietett. Otthon megállt az üres szobában és leszögezte: — Ők is félnek.

Nagypál István: Samson Agonistes

Félnek cselekedni, bármit is csinálni, azért beszélnek. Én is félek, de mástól. Félek élni. Megkeresni azt az élményt, ami kiforgat, de íróvá tesz.

Huxley író-hőse jutott az eszébe, aki nem tud íróvá lenni, mert nincsenek érzelmei, csak értelmi asszociációi. Saját szerelmeire gondolt, ahol a legönfeledtebbnek illő pillanatokban is kissé a háttérben, derűsen figyelte a történteket.

De mibe?

dohányzó gyógyszeres kezelés

Nem lehet csak úgy megkeresni. Jönnie kéne. Eddig csak menekültem. Be kellene várni, hátha elér.

A hajtépés pszichológiája

Most is, örülök, hogy más megszabadított a munkától. Legszívesebben elmegyógyintézetbe csukatnám magamat, hogy ne álomban dohányzom semmiért felelős. Meg is érdemelném. Mikor a vonaton ült, az az értelmetlen, határozatlan érzése támadt, hogy látogatása Gáboréknál tulajdonképpen búcsú volt.

Utazni jó volt, utazni szeretett, függetlenül attól, hová. A vonat rázása, útitársak tűnő arca, egyhangúságukban változatos vidékek — ez is felelőtlenség volt. És most előtte két szabad hónap. Igazgatója szó nélkül megadta szabadságának megtoldását, az egyhavi fizetés nélkülit.

álomban dohányzom, bár abbahagyta

Péter az irodában is idegen maradt, hűvös udvariassággal bánt mindenkivel, precíz és intelligens munkaerő volt, mindezért nem álomban dohányzom. Az igazgató viszont kedvelte: kellemes megjelenésű fiatalember, bridzsezni is tud, amellett író — néha meghívta estélyeire, ahol Péter humorral szemlélte a pénzembereket és nejeiket, ezt a tőle és még apja kereskedő-barátaitól is annyira furcsán-különböző világot, és alapjában szórakozott.

Üzleti érzéke nulla volt, ezt az igazgató meg is mondta neki, de nem bánta. A munkát, ami a kenyérkeresetet jelentette, eltűrte; az üzlet végleg nem érdekelte. Abban is legföljebb a pszichológiát kereste, a pénz okozta álomban dohányzom, amiért sajnálta és lenézte törtető kollégáit és fölötteseit. El akart bújni, azért utazott a Tátrába, ahol kevés a kísértés. Nyár eleje volt.